Nem szeretném senkitől sem elvenni a felfedezés élményét, mert ez az olyan tipikusan nyomozós film, ahol mi is találgatunk, tippelünk, ezért nem is árulnék el túl sok dolgot, már ami a történetet illeti. A lényeg az, hogy lelőnek öt embert, egy tömeggyilkosság keretében, Tom Cruise, azaz Jack Reacher pedig nyomoz.
Pozitívum a filmben, hogy egyáltalán nem az a hollywoodi sablon, ahol minden kiszámítható. Ebben nagy szerepe lehet annak, hogy a történet egy könyvsorozat egyik epizódján alapszik, amit Lee Child írt. A sztori nem olyan különleges, de nem is fontos, eléggé háttérbe szorítja maga Tom Cruise, vagyis inkább a karaktere, mert Jack nagyon érdekes és élvezetes nyomozási módszert folytat, amit jó nézni. Plusz olyan frappáns mondatai vannak kapásból, amiket másnak napokba tellene kitalálni, neki csípőből megy.
Elvileg ez egy akció-thriller, de sok benne a poén, a vicces rész. Van egy jelenet, ami kifejezetten komikus, nem is nagyon illik bele, de ezt elnézzük. A másik nagyon jó tulajdonsága, hogy életszerű. Minden reális, nincsenek akkora túlzások, hogy a látvány kedvéért úgy turbózzák fel a jelenetet, hogy ellentmond a fizikának és a józanésznek. Ezt elhisszük, hogy az életben is így lenne. Külön jó pont az egy szem autós üldözés a filmben. Jack egyszerre menekül és üldöz is egy izomautóval, és bénázik! Más filmekben kormányt előtte soha nem fogó személyek tökéletesen manővereznek a forgalomban, és kanyarodnak hibátlanul, és az egyetlen baki, amit vétenek, hogy átgázolnak egy zöldséges bódén, széttrancsírozva néhány láda narancsot. Itt Tom Cruise szétzúzza az autót, az meg lefullad.
Vannak kicsit sántító momentumai is az alkotásnak. Az egyik az a komikus jelenet, melyre már utaltam. Olyan, mintha egy Bud Spencer moziból lett volna átcsempészve. Talán paródia akar lenni, vagy nem is tudom. Szerintem nem sikerült. Aztán még felesleges, hogy Tom Cruisra minden nő mosolyog. A könyvben biztos vannak előzményei, de a filmben egyszerűen azt látjuk, hogy mindenki flörtöl a főhőssel. Semmi baj nincs vele, de nem is hiányzott volna, ha nincs. Ugyan ez a helyzet a titokzatossággal. Többször elhangzik ugyanis szállóigeszerűen a filmben a „Ki a fene az a Jack Reacher?”, és szintén a könyvek egy meghatározó eleme lehet, de itt idegenül hat. Nem zavaró, csak nem látom értelmét.
Látszik, hogy egy folytatásos regény a film alapja. Az elején is érezzük, hogy nem ismerjük az előzményeket, pedig valószínűleg vannak, és a végén is nyitva hagyják a kaput. Egy nagy történet kis részébe engedett bepillantást ez a film.
Egyszer mindenkinek ajánlatos megnéznie, mert ha nem is jelent radikális újdonságot, egy kicsit más. És ez a más jó és izgalmas.