„Jaj az az önfeledt gyerekkor! Csak ne engedjétek őket ki az édenkertből!”
Ültem kedvenc kávézómban, és egyszer csak figyelmes lettem a mellettem ülő női társaságra, azt hittem ízig-vérig felnőtt nők. Mintha valami divatbemutatóról szabadultak volna. Aztán kiderült, hogy az általam felnőttnek vélt lánykák még csak 13 évesek, szaftosabbnál szaftosabb témákat boncolgattak a hétvégi buli emlékeiből. Buli? Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy én vajon mit csináltam 13 évesen. Hát nem ezt. Az jutott eszembe, hogy vajon hová sietnek. Nem érne rá később játszani a felnőttesdit? Hová tűntek az igazi, önfeledten játszó gyerekek? Aztán rájöttem, hogy a mai gyerekek nem igazán látszanak gyerekeknek. Nem úgy öltözködnek, viselkednek, kommunikálnak, és töltik el szabadidejüket, ahogy mi régen.
Azon a hétvégén kezembe vettem a családi albumot. Több generációra visszamenőleg vannak benne képek, melyek életünk legszebb pillanatait ábrázolják, köztük a gyermekkorunkat. Számomra ezt az időszakot az önfeledt játék, tapasztalatszerzés és a világgal való ismerkedés jellemezte, csak annyit tudtam a felnőttek világáról, amennyit éppen kellett. Édesanyám azt mondta, hogy az önfeledt, boldog gyerekkor fontos mérföldkő az életben, meghatározza, kik vagyunk és kik leszünk. Ez is csak egy szerep, amit életünk során átélünk, mégis nevezhetjük az ártatlanság korának, amikor nem kell szembenézni az élet nehézségeivel, egyetlen dolgunk van: játszani.
A klasszikus gyerekkornak hívják ezt az időszakot, amikor a gyerekek órákat töltenek az udvaron egy-egy fűszálat, az azon mászó bogarakat figyelve, fára mászva, bújócskázva, fogócskázva, bunkert építve. A gyereknek egy feladata van: legyen gyerek. Akiknek ez megadatott, nem akartak felnőtté válni már 12-13 évesen.
A 21. században azonban valami történt, Marie Winn is megemlíti Végtelen gyermekkor című könyvében. Összemosódott a felnőttek és a gyerekek világa. A gyermekkorról alkotott nézetek megváltoztak. Nem látunk önfeledten játszó, gondtalan, boldog gyermekeket. Helyettük gyerekek „mutációjaként" kis felnőttek élnek a világban. Míg a '60-as, '80-as és '90-es évek elején a szülők arra törekedtek, hogy gyermekeiket megóvják a világ borzalmaitól, biztosítsanak nekik egy gondtalan gyerekkort, napjainkban ez a felfogás eltorzult. Rohanó világban élünk, ahol a társadalom teljesen átalakult. Megváltoztak az igények, a nézetek és a szükségletek. Átalakult a társadalom, és a gyermekek áldozatul estek ennek a világnak, ami kétségkívül azt sugallja: nézz szembe a felnőtt világgal, és éld az ő életüket minél előbb. Marie Winn szavaival: „A védettség korának vége!" A túlzott igények elé állított gyerekkor következményei már most látszanak. Napjainkban rengeteg infantilis felnőttel találkozunk, akik biológiailag felnőttek, de nem érettek. Ki okolható ezért? Csak a szülők? A média? Az iskola? Kétségkívül ezek a tényezők összetartoznak. A gazdasági, társadalmi változások olyan helyzetekbe kényszerítik a családokat, amelyek új szerepeket, új nevelési módszereket vonnak maguk után. A 21. század a tömegkommunikációs eszközök fejlődésével, a médián keresztül jelentősen befolyásolja a gyermeki személyiséget. A fogyasztói társadalom futószalagján miniatűr felnőttek „készülnek”. Az oktatási rendszerben pedig egyre több a tanulási és magatartási problémákkal küzdő gyermek. Az iskola, a pedagógus tehetetlen, eszköztelen. A gyerekek többsége pedig nem tudja, ki ő, és mit akar valójában.
Boldogtalan gyermekek nőnek fel egy boldogtalan világban. Ezt a világot mi teremtettük, mi vagyunk felelősek az új helyzet kialakításáért, hogy a harmadik évezred küszöbén a gyermekkor ismételten átalakult, és a gyermekek többsége veszélyben van.
El kellene gondolkodni azon, hogy ha a gyerekek túl korán felnőnek, tényleg érettebbek lesznek-e. A válasz: nem! Egyszerűen egy álarc mögé bújnak, és elrejtik gyermeki mivoltukat, nehogy csalódást okozzanak a külvilágnak és a rájuk nehezedő elvárásoknak. Engedjük, hogy gyerekek legyenek, vagy mielőbb eresszük őket és éljék életüket, úgy ahogy a mai társadalom mutatja? Egy biztos, hogy a megoldás a mi kezünkben van!
Kedves Olvasó te mit gondolsz erről? Valóban megváltozott a gyerekkor?
Képek forrása: