Azt hiszem, ez majdnem három évvel ezelőtt sikerült, s azóta is töretlenül imádom minden percét.  - Bodó Virággal beszélgettünk. 

18 évesen szerintem kevés fiatal tudja, hogy mivel szeretne foglalkozni felnőtt korában. Te tudtad és meg is csináltad. Honnan ez az eltökéltség? 

18 évesen csak azt tudtam, hogy mindenféleképpen gyerekekkel szeretnék foglalkozni. A korosztály szinte mindegy volt, kacérkodtam a tanítói és a konduktori pályával is, de végül az óvodapedagógia mellett döntöttem. A szakmai gyakorlatok során azonban mindig kiscsoportos ovis vagy bölcsis korosztállyal kerültem kapcsolatba, így alakult ki bennem végül az egészen pici gyermekek szeretete. Az ELTE óvodapedagógus szak elvégzése alatt már tudtam, hogy egyszer magánovit vagy magánbölcsit szeretnék, így fontosnak éreztem, hogy az üzleti folyamatokat is átlássam, emellett pedig a marketing, a kommunikáció is érdekelt. Ezért rögtön az egyetem után beadtam a jelentkezésemet és felvételt nyertem a Budapesti Corvinus Egyetemre. A gimnáziumi tanáraim szerint nem lett volna érdemes nekem oda jelentkezni, mondván úgysem vesznek fel -  így az évek távlatából viszont jó érzés, hogy nemcsak felvettek, de kitűnő eredményekkel sikerült elvégezni. Két diploma után elég erősnek és eltökéltnek éreztem magam, hogy belevágjak az álmaim megvalósításába. 

Épül, szépül a bölcsi. Egyre többen vagytok, már két csoporttal működtök. Miért pont titeket választanak a Pasaréten élő szülők? 

Azt gondolom, hogy elsősorban a kislétszámú csoportok és a kiemelkedően családias hangulat; a szoros kapcsolattartás vonzza őket. Sok szülővel már-már baráti a kapcsolatunk, a régi bölcsisek közül többen visszajárnak az “alma materba”. Ezen kívül az angol, a jóga és az egészséges táplálkozás - igény szerint glutén, cukor vagy laktózmentes - sem elhanyagolható szempontok. Több anyuka kiemelte, hogy mennyit éneklünk, táncolunk és mondókázunk a picikkel: látványos fejlődésen mennek át pár hónap leforgása alatt. Amiben egyedülállóak vagyunk a környéken és a szomszédos kerületekben is, de megkockáztatom, hogy szinte egész Budapesten: mi minden nap 7.30-tól este 18.00-ig nyitva vagyunk, igazodva a szülők munkaidejéhez. Ez egy piaci rés, amit már a nyitásnál felismertem. Nagy segítség az anyukáknak, hogy nem kell rohanni délután, adott esetben egy kávé vagy egy nyugodt bevásárlás is belefér az idejükbe.  

Van valamilyen módszer, amit követtek a nevelésben/mindennapokban? 

Maria Montessori nevelési elveit követjük (“Segíts, hogy magam csinálhassam!”). 

Négy felnőtt és sok gyerek - hogy indultok el a játszótérre? 

Ez mindig egy izgalmas feladat: először felöltöztetjük a nagyokat, akikkel kimegy két pedagógus a kertbe, hogy ne melegedjenek be, majd ezután következnek a kicsik. Mindig nagyon figyelünk, hogy egy felnőttre maximum 3-4 gyermek jusson egy-egy kirándulás során. A piciket hordozóban és babakocsiban visszük, a nagyok a babakocsi oldalát és/vagy a kezünket fogják. Szerencsére két játszótér is van a közelünkben, melyek 5 perces utat jelentenek gyalog.  

Van valami igazán vicces történeted? 

Az első tündéri, 2 éves kislányomhoz, Leához kapcsolódik, akivel indult a bölcsi. Mivel csak ő volt nekem az elején, rengeteget sétáltunk kettesben a parkban, játszótéren. Ringató foglalkozásra is elvittem, és mindig megjegyezték, hogy hasonlít az anyukájára (rám)! Ilyenkor nagyokat mosolyogtam, és sosem javítottam ki senkit. Imádtam ezt az időszakot.  

Hozzá kapcsolódik a másik történet is: a “megkóstolhatom?” helyett a “megfinikálhatom?” kifejezést használta, amit szerintem sosem fogok elfelejteni.  

Miért szeretnek titeket?  

Egyszer megkérdeztem egy anyukát, így hitelesen tudok a kérdésedre válaszolni. Ő a következőket mondta: “Míg az első kislányom “gyermekmegőrzőben” volt hozzátok képest, a második lányom nálatok hihetetlen sebességgel fejlődik. Sokat ölelitek, pusziljátok a kicsiket, igazi otthon-érzetet nyújtotok számukra távol az otthonuktól. Nagyon családias a légkör. A gyerekem minden nap hoz haza új dalt, mondókát, és ami a legfontosabb: mindig mosolyogva várják őt reggelente a pedagógusok.” 

24 évesen lettél vezető. Milyen érzés ilyen fiatalon vezetni az általad megálmodott bölcsit? Mik a feladataid? 

Nehéz, mert nagyon sokfelé kell figyelni és mindig csúcsformában kell lenni. Sok emberrel kerültem kapcsolatba az elmúlt évek során, és sok kapcsolatomat el is vesztettem az úton, mert ez a feladat napi 24 órát igényel egy kezdő vállalkozó részéről. Fontos, hogy bár egy vezetőnek is lehet rossz napja, ezt a szülők és a gyerekek nem szabad, hogy érezzék. Napi feladataim köze tartozik a szülőkkel való kapcsolattartás, a marketing és a kommunikáció; ezekre különösen nagy hangsúlyt fektetek. A kolléganőkkel történő napi megbeszélések; csapatépítők és nyílt napok, fotózások szervezése, az ebédrendelés különböző igények szerint, a könyvelés egyeztetése, a weboldal karbantartása és még sorolhatnám. Ezeken kívül csoportban is vagyok, amikor a létszám igényli. Nyilván egy részét kiszervezhetném, de egyelőre úgy érzem, a bölcsi akkor az, ami, ha én is szívvel-lélekkel, szervesen részt veszek a munkafolyamatokban. Alig várom, hogy sikerüljön megnyitni a második bölcsődémet is.