Hegyi Éva Mónika metafizikai hipnoterapeuta vagyok, párkapcsolatban élek, egy tizennyolc éves fiúgyermekem van. Ezek a száraz tények. 

Egy kicsit másképp:

A legtöbb problémánk abból ered, hogy nem tudjuk, kik is vagyunk valójában, és kivé is válhatnánk, ha tisztában lennénk erősségeinkkel, gyengeségeinkkel. Hiszem és vallom, hogy a lehetetlen csak egy szó, ami bármikor kicserélhető. A lehetetlen nem létezik.

Könnyen szót értek az emberekkel, hamar megnyílnak nekem, s elmondják legbelsőbb érzéseiket. Mindez a bizalom, nyíltság és felém fordulás indított el az úton, amelyen ma járok. 
Hosszú évek óta gyakorlom az önfejlesztést, mely során keletkezett tapasztalataimat a munkámban a következő területeken hasznosítom: önismereti csoportok, vezetett meditációk, konfliktuskezelés, párkapcsolati terápia, függőségek, szorongásoldás, menedzserbetegségek, asszertív kommunikáció, a stressz kezelése, autogén tréning, szorongások, fóbiák, egyéni terápia.
Könyvem is az önfejlesztés témakörében íródott, sok embernek nyújtva hatékony segítséget.
(https://www.lelekletra.hu/ebredes-konyv/)

Kedvenc szakterületem a hipnoterápia. Elindulni a ma létező problémától és visszamenni annak az eredőjéhez, a kezdetéhez. Ok és okozat. Ami az életünkben pszichésen érvényesül a jelenben, azt a lelki világunk a múltból hozza magával. A regresszióval eljutunk az okig. Ez egy elképesztő utazás a saját öntudatosságunkban, mindamellett mélységesen gyógyító eredményekkel szolgál.

Ezeket az elképesztő történeteket szedtem csokorba második könyvemben, mely a Mese. Habbal. Hipnoterápiás történetek a kanapéról címmel jelent meg 2016-ban.
(https://www.lelekletra.hu/mese-habbal/)

Miért döntöttél úgy, hogy elhagyod a tanári pályát?

Világéletemben érdekeltek az emberek, a gyerekek. Életem nagy részét köztük töltöttem, hol aktívan, hol megfigyelőként. A tanárság kvázi kényszerpálya volt az életemben, valahogy szülői nyomásra belesodródtam, míg egy szép napon azt vettem észre, hogy nem vagyok boldog, nem elégít ki az, amit csinálok. Nem voltam klasszikus tanár, ráadásul sokat éltem külföldön. Egyébként sem tetszett az iskola, mint közeg. Nem lehet nyelvet tanítani 45 percben (azt gondolom, mást sem), nem lehet korlátok közé szorítva hosszú távon élni. Én legalábbis biztosan nem tudtam. Jómagam is sok mindennel küszködtem, a közvetlen környeztem akkor csak „Viharként” emlegetett, ami sok mindent elárul például az akkori kommunikációs stratégiámról és az önbizalomhiányomról. Szorított ez a cipő, és elkezdtem „megjavítani” önmagamat. Ez viszont azt hozta magával, hogy amit addig is tudtam, de nem mertem kimondani, azt most megtettem. Egyre inkább kezdtem elfogadni magam úgy, ahogy vagyok. Lassan, de biztosan szelídítettem a „vihart”. Ezen az úton a hipnózis segített a leginkább, a leggyorsabban, maradandóan s hihetetlen gyorsasággal, tulajdonképpen szerelem lett. Eljött egy pont, amikor már nem tudtam - és nem is akartam - fenntartani azt a kettősséget, ami a tanári pályám és a hipnoterápiás praxis keresztmetszetéből adódott. Ekkor már teljesen magától értetődő volt, hogy a tanári karrierem lesz az, amit elhagyok. Ehhez hatalmas segítséget kaptam az akkori főnökömtől, aki a hétfői tanévkezdés előtti péntek délben felmondta az állásomat, ennek köszönhetően nem is volt már más út. Kereshettem volna másik tanári állást, de ez az opció eszembe sem jutott. Tudtam: erre vártam.

Mit szóltak a környezetedben élők, mennyire támogattak?

Hát, ha teljesen őszinte akarok lenni, az elején a párom támogatásán kívül nem igazán kaptam ebben senkitől támaszt. A szüleimnek ez egy misztikus, ismeretlen és teljes mértékig megfoghatatlan dolog volt. Volt egy beszélgetés, amiben elmondtam, nekem muszáj ezen az úton menni, lehet velem nem egyetérteni, de bírálatot nem kértem, hiszen ez az én életem. Elmagyaráztam nekik, ha majd esetleg úgy látom, hogy nem jó ez az irány, akkor nyilvánvalóan újra fogom tervezni. Elfogadták. Az idő aztán engem igazolt. Szerencsémre jó családom van.

Hogyan építetted fel a Léleklétrát?

Nem gondolom, hogy tíz évvel ezelőtt tudatos brandépítés lett volna ez a részemről. Azt tudtam, mit nem akarok, hogy kikkel nem akarok semmilyen körülmények között sem együtt dolgozni.
Mondhatom azt, hogy teljesen ösztönösen, a belső megérzéseimre hallgatva raktam össze.
Most van épp egy megújulási folyamat, amihez már szakértő segítségét kértem, mert túllépett rajtam a közösségi média, és egyfajta arculatváltásra is szükség volt a szakemberek szerint. Pont a múlt héten volt egy fotózás emiatt, és aláírtam a szerződést a marketinges hölggyel is.

Miért pont a hipnózis?

Válaszokat, megoldásokat kerestem. Kutattam könyvekben, tanfolyamokon, sok különböző helyen, rengeteg embernél. Fény derült egy-két dologra, de semmi olyanra, amit igazából legbelül, mélyen ne tudtam volna magamtól is. Kijelenthetem, sorsfordító válaszokat, igazi megoldásokat nem kaptam sehol. Hogy miért pont a hipnózis? Azért, mert ez volt az egyetlen egy olyan módszer, ahol nem a terapeuta akarta rám erőltetni a megérzéseit, a gondolatait, a saját diagnózisait. A hipnózis az enyém. Az én tudatalattim és az én személyes ügyem. A terapeuta csak segít, vezet. Hatékony és rendkívül gyors. Nem évekig, hosszú hónapokig tart. Egy természetes állapot, ami lehetőséget ad arra, hogy kérdéseinkre, megoldandó problémáinkra választ kapjunk. Mivel a kliens saját maga tárja fel a saját blokkjait, így a félrediagnosztizálás elve kizárt. Tagadhatatlan: a hipnózis alatt tisztán látunk mindent, és rengeteg kérdésünkre választ kapunk, ezáltal megértjük saját magunk és mások tetteinek okát. Ez a rendkívüli eszköz lehetőséget ad nekünk, hogy felmerülő kérdéseinkre választ kapjunk. Hipnózis alatt a tudatos elme elcsendesedik, az elme tudatalatti tartalmai feltárulnak. Ebben az állapotban tisztán látjuk önmagunkat, megértjük saját és mások cselekedeteinek igazi okát. Érzelmeinkre helyeződik a hangsúly, ezáltal hatékonyan és biztonságosan tudjuk elengedni múltbeli félelmeinket, fájdalmainkat, hiedelmeinket. Mivel az eljárás során a gyökerekhez megyünk vissza, ezért a problémamegoldás hatékonyságát tekintve maradandó. Elindulni a ma létező problémától és visszamenni annak az eredőjéhez. , a kezdetéhez: ok és okozat. 

Sokan nem mernek segítséget kérni vagy nem hisznek ebben. Mit tanácsolsz a kétkedőknek?

Én anno a gyerekeknek is mindig azt mondtam, hogy nem az a ciki, ha segítséget kérsz, hanem az a ciki, ha azért nem fogod tudni, mert nem kértél segítséget. Ugyanez igaz a felnőttekre is. Amúgy nem hinni kell benne, hanem ki kell próbálni. A hipnózis nem hit kérdése, arra ott a vallás. Napközben is sokszor vagyunk hipnózisban, csak nem tudjuk. A hipnózis az elme természetes állapota. Nincs ebben semmi misztikus. Aki misztikussá akarja tenni, az nem szakember. Az nem segíteni akar, hanem uralkodni. Pont a tévhitek s félelmek eloszlatására írtam meg a második könyvemet, melynek címe „Mese. Habbal.”. (https://www.lelekletra.hu/mese-habbal/)
Amúgy a hipnózis során a kliens végig tudatában van az eseményeknek, talán az elalvás előtti állapotra hasonlít leginkább. Bármikor ki tud lépni ebből az állapotból, bármikor meg tudja szakítani az ülést. A hipnózisban nem „ragadunk bent”, nem cserélik ki az agyunkat. Egy rendkívül gyors, hatékony és szelíd módszer, cefet rossz marketinggel.

Mi a célja a Léleklétra táboroknak?

A táborok? Mondjuk azt, hogy ez a szerelemgyerek. J Ide mindig pont az a tíz ember jön el, akinek ott kell lennie. Fantasztikus érzés, ahogy látod, hogy szép lassan kinyílik mindenki, ahogy a hétfő délelőtti bizonytalanságnak legkésőbb kedd délre nyoma sincs. Rengeteg hipnózist csinálunk, többek között az Életek Közötti Élet Terápiát (https://www.lelekletra.hu/eletek-kozotti-elet-terapia/), blokkoldást, visszavezetést. És természetesen színvonalas programjaink vannak, csodálatos környezetben, remek szakemberekkel. Nagyon alapos szűrője van annak, hogy ki kap meghívást a táborba. Minden táborunk célja az, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a legnagyobb utat tedd meg ahhoz, hogy visszatalálj önmagadhoz, hogy merj az lenni, aki vagy. Az idei táborról részletesen itt találhatók információk: https://www.lelekletra.hu/taborok/

https://tabor-2019.pozitiviskola.hu/

Mit tanácsolnál azoknak, akik szintén változtatnának, de valami még visszatartja őket?

Mindenki, aki változtatni szeretne, egy karón üldögél, és ezer meg egy indoka van arra, hogy miért nem száll le róla. Néha megállít egy-egy arra vetődő valakit, akitől kap egy-két tanácsot. De nem történik semmi. Majd, ha megunta, ha már nagyon bök és fáj, majd akkor, de csak akkor és nem előbb, meg fogja hozni a döntést: azt, hogy változtatni fog és lemászik arról a bizonyos karóról. Ilyenkor, itt kezdődik az igazi változás, de erre meg kell érni. Senkit sem lehet megmenteni saját magától, mindenkinek magának kell akarnia és ehhez nagyon is sok kitartás, erő, fegyelem, önismeret, illetve mindenekelőtt felelősségvállalás kell. Tulajdonképpen erről írok az első könyvemben, az Ébredésben. (https://www.lelekletra.hu/ebredes-konyv/)
Azt hiszem, nem tudok sem szebb, sem jobb tanácsot adni, mint amit Márai Sándor adott: „Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.”

Hegyi Éva Mónika metafizikai hipnoterapeuta CHT, életvezetési tanácsadó, motivációs tréner.
Hipnózis iskoláit a következő intézetekben szerezte:
Hypnotism Training Institute of Alberta, tanára volt Kun Attila CCHT – hipnotizőr végzettség
Magyar Hinpózis Akadémia
American International Association, tanára volt Rene A. Bastarache CI – hipnoterapeuta végzettség