A művészetterápiák között a mandalafestés is fontos szerepet kap ma már. Nem is csoda, hiszen a szebbnél szebb színekben pompázó, különböző mintájú körök látványa, készítése vagy akár az azokkal történő meditáció, gyógyító hatással bír a lélekre.
Kitehetjük az ablakba, a falra, mi magunk is festhetjük, sőt, meditálhatunk is oly módon, hogy a közepére koncentrálunk – a mandalák minden esetben nyugtatnak, segítenek megtalálni a belső békét.
Mi is az a mandala? Mitől ilyen titokzatos, és hogyan hat ránk? Nos, a szó maga a szanszkritból ered, jelentése „kör”, „középpont”. Az ember ösztönösen vonzódik az olyan szimbólumokhoz, melyek a körforgással vagy az örök létezéssel állnak kapcsolatban. A mandala is pontosan ezt fejezi ki – a kiteljesedést –, hiszen alapszerkezetét tekintve egy kör, s egyben egy út, melyet követve, megtaláljuk önmagunk középpontját.
Már az őskori barlangrajzokon is találunk hasonló ábrázolásokat: köröket, melyekkel a Napot és a körforgást fejezték ki. A modern tudomány pedig a legkisebb atomi szerkezetek mikrofelvételeivel és az univerzum végtelen messzeségeiről készített makroképeivel alátámasztja, hogy a világegyetem alapszerkezete tulajdonképpen egy mandala. Az ős- és újkori felfogások mind-mind megmagyarázhatatlannak tartják világunk létrejöttét, valamint minden galaxis és minden élőlény eredetét egyetlenegy titokzatos középpontra vezetik vissza, mely kiszélesedik, és emellett újabb és újabb világok jönnek létre. Ha a nappalok és éjszakák, vagy éppen az évszakok váltakozására, az elmúlásra és születésre gondolunk, akkor is arra a következtetésre juthatunk, örök körforgásban élünk. Körábrázolásokat, mandalákat szinte minden kultúrában találhatunk, de a legjellegzetesebb motívumokkal a japánok, a tibetiek és a kelták rendelkeznek.
Ha ránéznünk egy mandalára, vagy mi magunk rajzolunk egyet, tudatalatti lelki tartalmakat hozunk felszínre. A saját festésű „varázskörökről” leolvashatjuk aktuális hangulatunkat, tulajdonságainkat, azonban a színeket és formákat tudatosan is megválaszthatjuk – mindegyik rendelkezik ugyanis jelentéssel –, így alkotás közben ezek hatni kezdenek ránk, majd kialakul egy belső öngyógyító folyamat.
Képek forrása: